Werewolf boy

Werewolf boy

Az utolsó bejegyzésemben nem írással kapcsolatos dolgot szeretnék fejtegetni, hanem egy filmet bemutatni, amelyet nem olyan rég láttam. Azért is fogalmaztam meg ezt a kis filmajánlót, mert a Werewolf boy egy bámulatos alkotás, amely több szempontból is tetszett. Ezért szeretném megosztani veletek a blogomon. Mint a film borítóképe is mutatja egy dél-koreai romantikus fantasyról van szó. Aki elsőnek ránéz a képre egyből egy sablonos téma jut eszébe a fiúról és a lányról, akik a végén összejönnek és a néző máris lapozna a következő filmhez az ismertető elolvasása nélkül. Én nem így tettem valamilyen okból kifolyólag… aminek a vége az lett, hogy végig néztem a 125 perces csodát. Lehet, hogy egy kicsit túlzok, de egy nem mindennapi, de még sem nevezhetném, hogy egyedülálló történettel rukkoltak elő. Az átlagos Soon Yi magántanulókét otthon készül az érettségire, ugyanis a lánynak tüdő problémája van. Ezért is költözik el vidékre családjával az elhunyt apja munkatársának a fia jóvoltából, aki azonban házasságot remél az ifjú lánytól cserébe. A történet ott kezdődik el igazán, amikor Soon Yi egy fiút talál a házuk melletti fészerben, ahol korábban az előző tulaj farkasokkal kísérletezett. Az idegen nem tud beszélni és láthatóan teljesen magára hagyták. Ezért a család rövid időre befogadja és elnevezik Chul Soo-nak, aki egyáltalán nem tud viselkedni főként az étkezések során. Soon Yi elhatározza, hogy egy kutyakiképző könyv segítségével engedelmességre tanítja a fiút. Ez alatt az idő alatt Chul Soo rengeteg dolgot megtanul a lánytól és elkezd hozzá ragaszkodni. Soon Yi is megkedveli a néma idegent, azonban békéjük akkor ér véget, amikor a ház valódi tulajdonosa nyíltan előáll házassági szándékával és féltékeny nem lesz Chul Soo-ra. A film során a bonyodalmak fokozódnak és egy érzelmekkel teli drámai eseménysor tárul elénk. Az elfojtott őszi ködöket és komor folytonos esők hangulatát idéző filmben tanúja lehetünk egy olyan bűvös kettősségnek, amely magában foglalja a hűséges megszenvedett kutyus és szerető gazdája kapcsolatát és a megismerni, megszeretni és elveszteni majd megtalálni és elfogadni élettragédiát. Ebből egy is mély érzelmeket vált ki a befogadóból, de együttesen garantált a meghatódott könnyek csendes zápora. Úgy vélem ez a film nem lehetett volna ilyen ragyogó, ha a színészek nem alakítanak tökéletesen. A Soon Yi-t alakító színésznő megfelelően kezelte arcvonásait még a legnehezebb jelenetek során, azonban a pálmát Song Joong Ki vitte el Chul Soo karakterével. Egyszerre volt szerelmes főhős és szorgosan tanuló kutya. Tökéletesen leutánozta és megmutatta nekünk a leghétköznapibb házi kedvencünk összes apró tulajdonságát. A türelmetlen, izgatott toporgás az ajtó előtt, ahogy a lányt várja, vagy amikor jó cselekedet után jutalmat remél. Egy szóval briliáns utánzás tanúi lehettünk, bár az egész történetben talán kétszer, ha megszólal. Azonban most mégis a kettősség második részét részletezném leginkább, amely rengeteg romantikus könyvnek az alapja is, mivel az életből származik, a megismerni, megszeretni és elveszteni majd megtalálni és elfogadni élettragédia. Ez nem Madách: Embertragédiája, hanem magának az életnek a tragédiája. A mi lett volna ha… és a … már késő… őrült keserves körforgása, amelyre csak a film legvégén jövünk rá Soon Yi utolsó mondataiból. Érdemes őket szóról szóra megjegyezni és útravalónak eltenni magunknak, mert egy örök élethez való tudás van bennük. Nehéz így írni a tartalom mögöttes jelentéséről, hiszen nem szeretném elárulni a folytatást, mert lehet, hogy valaki kedvet kap hozzá megnézni. Minden esetre azt ajánlom, aki a Werewolf boy című alkotásra kíváncsi az egy csendes szobában üljön és várja azokat a bizonyos mondatokat, melyek élete végéig igazak kivétel nélkül mindannyiunkra! Jó film nézést!