Michelle Paver: Farkastestvérek

Michelle Paver: Farkastestvérek

Most egy könyvajánlót hoztam, így nyár búcsúztatónak, ha valakinek kedve támad ősszel olvasgatni. Bevallom őszintén augusztus elején kaptam le egy könyvesbolt polcáról ezt a könyvet hosszas nézelődés után. Nem volt feltűnő borítója, vagy éppen figyelemfelkeltő című. Nem akart mindenképpen az olvasó arcába mászni erőszakosan, mint ahogy manapság néhány közkedvelt könyv. A fejemben egy gondolat járt: Ne ítélj borító alapján! Levettem a polcról és a hátulsó ismertetőt kezdtem el olvasni. Érdekes történetnek tűnt, de nem eléggé ahhoz, hogy megvegyem. Letettem és jártam a köröket a könyvesboltban. Teltek a percek, ahogyan a lépések száma és én ismét ennél a könyvnél kötöttem ki. Nagyot sóhajtottam és a kasszához léptem, mert tudtam, hogy valamiért kíváncsi vagyok a regényre. Erre mondják, hogy a könyv találja meg az olvasót és nem fordítva. Számos érv szólt amellett, hogy ne ezt válasszam, de mégis megtettem és nem csalódtam. Michelle Paver neve ismeretlenül csengett a fülemben, mikor az első oldalhoz lapoztam. Az első sorokon végig futva egy izgalmas in medias res-hez hasonló kezdésbe csöppentem és már csak azon kaptam magamat, hogy éjszaka van és 40 oldal eltűnt. Hümmögve forgattam kezeimben az alkotást és azon mosolyogtam, hogy talán mégis jó könyvre bukkantam.

„ A Farkastestvér lebilincselő mese barátságról és túlélésről. Egy olyan világban játszódik, amelyet áthat a varázslat és a természet hatalma, és ahol egy barátba vetett bizalom élet-halál kérdésévé válhat.”

Eleinte túlzónak találtam az ismertető ezen részét, de az utolsó lapokhoz érve rá kellett jönnöm, hogy tökéletes megfogalmazása a történetnek. Igazán mély érzelmeket tartalmaz, de mégsem nyomja rá a bélyegét a könnyed cselekményre.

Hogy miről is szól?

A pattintott kőkorban játszódik történetünk, ahol megismerhetjük Pa fiát, Torakot, a 12 éves leendő vadász fiúcskát. Torak és Pa törzsüktől elválva élnek az Erdőben egészen addig, míg egy démon szállta medve nem tűnik fel, amely végez Pa-val. Torak ígéretet tesz a haldokló apjának, hogy megmenti az Erdőt a fenevad pusztításától. Ekkor azonban még nem tudja, hogy mire is vállalkozott. A kalandos út során Torak rájön az egyedüllét, a család, a barátság, a kitartás, a küzdés és a saját életének céljára. Mindezt vezetője, hűséges társa és egyfajta testvére társaságában teszi, Farkassal. A kis ordas Torak legjobb barátjává válik és segít neki a medve legyőzésében. Viszont az Erdőben nem csak ketten vannak…

Írás szempontjából nyugalmat árasztó, azonban mégis gördülékenyen olvasható szövegről van szó. Michelle Paver elképesztő módon mutatja be a farkasok életét, kommunikációját és viselkedését. A legapróbb finom mozgástól kezdve a legjellegzetesebb vonásig mindent lejegyzett róluk, nem is csoda, ha négy emberhez fordult segítségért információgyűjtés gyanánt. Azonban nem csak a farkasok terén volt alapos a háttér kutatómunka kapcsán, hanem a hollók és a kor vadászeszközeinek és túlélési praktikáinak a felkutatásakor. Nem sajnálta rá az időt, hogy Észak-Finnország erdőit járva elsajátítson maga is néhány eszközkészítési módszert, amelyekről regényében írt. Ezt találom alapos háttérmunkának, amelynek segítségével képes volt hitelesen bemutatni nekünk a kőkori vadászok életét, de ezt olyan bámulatosan titokban, hogy igazából olvasás közben nem is jövünk rá, hogy tulajdonképpen új dolgokra tanít minket. Pozitív emlékként könyveltem el ezt a regényt, amelyet még biztos el fogok olvasni többször. Ajánlom nektek is, főleg, aki szereti a farkasokat és a természetet!