Javítás, avagy magunknak bétázzunk!

A héten bele kezdtem a Hó angyal javításába, holott ezt csak későbbre terveztem. Eleinte aggódva álltam neki a munkának és nyitottam meg az első fejezeteket, hiszen még 2 évvel ezelőtt véshettem fel sorait egy dokumentumba. ( Itt meg kell jegyeznem, hogy Hó angyalom első fele már kézzel írottan jelen volt ekkor, csak később váltottam számítógépre és blogra.) Tehát megnyitottam és bőszen olvasva javítani kezdtem a furábbnál furább mondatokat. Nevetséges hibáimat nem ebben a bejegyzésben szeretném kifejteni, hanem majd egy következőben. A lényeg, hogy mikor 2 éve, az akkori tudásom alapján neki álltam a kézi vázlatnak is nevezhető 60 oldalból kibogarászni a lényeget és újra írni kiegészítve a dolgokat még nagyon az elején jártam az egész regénykészítésnek. Legjobb tudásom szerint írtam és formáltam a szöveget, így folyamatosan fejlődtem. Aki netán újra, vagy utólag olvasta értő szemmel regénykémet észrevehette, hogy nem csak Mary jelleme fejlődött, hanem az én írásom is. Legalábbis így utólag ezt vettem észre. Azonban ismét elkalandoztam kissé, hiszen erről később szándékozok mesélni. Szóval lelkiismeretesen próbáltam menteni a menthetőt, de a 6. fejezet után megálltam. Kinyújtóztam mérlegeltem a dolgokat és csak ennyit gondoltam: „Volt benne jó rész.” Vagyis a kb 30 oldalban volt az 5.- 6. fejezet környékén EGY jó szövegrész, amelyet nyugodt szívvel mertem volna ide ismét felrakni. Azonban a többi részt alapos javításoknak vetettem volna alá. Mielőtt valaki megjegyezné magában, hogy milyen szőrös szívű vagyok a saját írásommal szemben kategorikusan kijelentem: reálisan kell értékelni mind magunk mind más írását! Én is ezt tettem és egy kicsit megundorodva a sok javítástól a másik bezárt blogom fanfiction-ét kezdtem el pusztán passzióból olvasni. Rendelkezésemre állt úgy 60 oldal gépelt olvasni való, amelyhez már egy éve nem nyúltam. Ekkor a mosolygások közepette rá kellett jönnöm, hogy rosszul álltam neki a javításnak. Először olvasóként terveztem elolvasni a Hó angyalt. Most itt tartok. Néhol az olvasók gondtalan üdvrivalgásával követem karaktereim minden mozzanatát, néhol meg görcsösen szorítom ökölbe a kezeimet a billentyűtől távol, nehogy bele javítsak. Ilyenkor gondolom magamban: „Nem, most csak olvasó vagy!”. Így jutottam el a 2/3-ig, ami már a „megéri javítani” kategóriát érte el nálam és lassan megüti a „talán gyerek lesz ebből” státuszt. Igen, lassan megszületik és remélem pár száz oldalas dundi baba lesz belőle, de most egyenlőre a lassú és fájdalmas végénél járunk, az utolsó hónapokban. A szülésről, mint kiadásról nem is beszélve… Azonban, ne szaladjunk ennyire előre. Miért is fontos, hogy olvasóként legyen jelen az író a saját alkotásánál? A válasz egyszerű. Próbáltatok már egyedül sakkozni egyik székről a másikra sétálva? Mikor világossal azon vagy, hogy sötét támadását megkerülve, hogyan adhatnál a fekete királynak mattot, tulajdonképpen az olvasó ellen játszol. A sakktábla a könyv és a rajta folyó játék a cselekmény, amit lépsz azt írod íróként is. Azonban, ha nyerni akarsz a sötét gondolatait is tudnod kell. Elképzelésednek kell lenni arról, hogy mit gondol az egyes figuráidról, a huszárról, futódról, f gyalogodról… Az írónak is íráskor tisztában kell lennie olvasója gondolatairól, minként vélekedik főszereplőjéről és a többi karakterről. Ahogyan a világos indítja titkon támadását úgy szövi a cselekményt láthatatlanul a tollforgató is. Ezért a másik eszével kell gondolkoznunk, hogy kitaláljuk legbelsőbb elme villanásait is a körülötte folyó eseményekről. Ahhoz, hogy az olvasó eszével lássunk olvasóvá kell válnunk. És tádám megérkeztünk ahhoz, hogy miért is olvasom olvasóként a saját írásomat. Így, most hogy átültem a másik székre és jelen esetben a fekete bábokat pakolgatom a világosakat lesve új dogokra jövök rá. Ilyenkor megfigyelhetjük, hogy hogyan hatottak az íróként elhelyezett szálak, párbeszédek. E mellett felismerhetjük a logikai hibákat is. Miután végeztünk ezen hibák észrevételével megkezdődhet a javítás második szakasza. Ebben a részben mindig csak egy fejezetet teszünk nagyító alá. Először lassú olvasás során kiszűrjük a szóismétléseket és korrigáljuk az igeidőket. Sokszor megesik, hogy a pörgősebb események során elveszünk az időben és néha múlt idő helyett jelenbe váltunk vagy éppen fordítva. Ezek után jöhet a szöveg értelmezése. A mondatok esetleges újra tagolása, összevonása. A leírások és párbeszédek átformálása, kibővítése. Ebben a helyzetben azonban vigyáznunk kell az állandó dolgokra. Például, ha valakinek barna szeme van és át akarjuk írni zöldre, akkor ezt a későbbiekben is meg kell tennünk. Vagy, ha két fél közötti beszélgetést változtatunk, akkor ügyeljünk oda, hogy az a cselekmény szempontjából nem befolyásolja-e a dolgokat, nem válik-e az adott szereplő gondolatai illogikussá tőle. Ezek után következhet az olvasóként való olvasáskor feljegyzett egész regényen átfutó hibák kezelése. Végső soron az összes rész átjavítása során pár nap elteltével ismét kutakodó szemekkel tüzetesen vizsgáljuk át a történetet az utolsó problémákat is elsimítva. Általában ekkorra már a témával kapcsolatos gondolataink leülepedtek, a szembe tűnő dolgokat kijavítottuk és marad idő az apró felmerülő hibákra összpontosítani. Ezek után már csak hab a tortán, ha néhány hét múlva ismét elővesszük alkotásunkat és ismét olvasóként immár remélhetőleg nyugodtan élvezhetjük saját szellemi termékünket.

Javítási útmutató:

·         megírni a művet

·         olvasóvá válni

·         szóismétlés szűrés

·         idő tartás

·         mondat átalakítás

·         leírás, párbeszéd bővítése, formálása

·         logikai hibák javítása

·         ellenőrzés

·         olvasás

Az útmutató csak ajánlott dolog, én így szoktam. Könnyűnek tűnik a pár pont betartása, de gyakorlatban megfordul az egész. A javításhoz kellő türelem és idő kell, azonban egy idő után megkerülhetetlen dolog. A következő bejegyzésemben az első pontot fogom taglalni. Addig is kellemes írást és pontos javítást kívánok mindenkinek!