Ihlet hiány: aktív keresési típus

Ihlet hiány: aktív keresési típus

"...tízezer mérföldes utazás

bár messze-haladt

ott kezdődött el az is csak

a talpad alatt.."

Tao te king 

„Télen nagyon hideg van. Nyáron nagyon meleg van. Soha sincs jó idő, mindig esik az eső.” Szól a népdal igen komor gondolatokat pengetve. Biztosan mindenki érzett már így, mintha egy bizonyos dolog sehogy sem sikerülne. Bárhogy is próbálkozunk egyáltalán nem jól sül el a dolog. Ez az írással is megesik. Amikor az ihlet bűbájos mosollyal megrázza a fejét, int egyet és lelép egyenesen ki a kertkapun… Ismerős érzés ugye? Az ember a falat kaparhatja, ha egyszer már odébb állt! Órákig, napokig, hetekig netán hónapokig megy a huzavona a lap vagy gép fölött. A mondatok kínkeservesen varázsolódnak elő, de ha ez meg is esik, akkor még egy ölre való vessző karó sem elég, hogy támogassa szegény dülöngélő, botladozó szövegrészeket. Röviden: gyötrelmes állapot uralkodik ilyenkor.

De mit lehet tenni? Az ihletet le kell vadászni, el kell kapni! Ennek furfangos módszereit próbálom most megosztani veletek, legalábbis azokat, amelyeket ismerek, alkalmazok vagy hallottam már róla. Legelsőnek kezdhetjük néhány igen egyszerű dologgal is, mint például egy 5 perces torna, arcmosás, pakolászás. Ezek igazából csak felfrissítenek az üres hely előtti merengésből, de az igazi válság idején egyáltalán nem használnak. Ekkor drasztikusabb csalogató módszerekhez folyamodhatunk. Ennek két fajtája van: 1. A csapdát állítunk és édes falatokkal oda vonzzuk az ihletet típus: Ez az aktív keresési forma, amikor konkrétan témák után kutat az ember. Egyik legelterjedtebb módja a zenehallgatás. Ilyenkor az új ritmusok, dallamok, hangok rég elfeledett érzéseket hoznak felszínre, amelyek tudat alatt régi emlékeket idéz fel, amelyekből meríthet az író. Vagy épp a szöveg, videó, hanghatás révén teljesen új dolgot ismer meg és befogadóvá válik az alkotni vágyó. Mindegyik esetben új hangulatot kölcsönözhetünk és ezáltal az ihletre is rátalálhatunk. Viszont van, amikor ez sem hatásos és jöhet egy hosszabb módszer: az olvasás. Ugyebár erről nem is kell sokat beszélnem, hiszen mindenki tudja, hogy ez nem csak új hangulatot, hanem teljesen új világot, életet nyújt. ( Itt mindenkinek felhívom a figyelmét, hogy óvakodjon a plágiumtól, mert nem csak bűncselekmény, hanem erkölcstelen dolog is!) A különböző regények, novellák, elbeszélések során új szavakkal, stílusokkal, ábrázolási módokkal, mondatszerkesztésekkel ismerkedhetünk meg, amelyek mindig hasznosak egy író számára és az átlagemberre is fejlesztő hatással van. Bevallom őszintén nekem ezzel a módszerrel nem sikerült még új ötletekre bukkannom, csak fanfiction írásakor. A következő lehetőség, amikor az ember körbe néz a szobában/ környezetében és megvizsgálja az ott található tárgyakat, embereket, élethelyzeteket. Számos olyan íróról tudok, akik közterületeken, kávézókban és egyéb forgalmas helyeken írogatták javarészt regényeiket és mi lett belőle? Óriási siker! Általában ezek a művek bővelkednek szereplőkben, nevekben, változatos cselekmény szálakban és frappáns, élethű párbeszédekben. Én is sokat szoktam buszmegállókban, buszokon, bevásárló központokban, parkokban, téren, erdőben, iskolában, könyvtárban alkotni. Sőt külön buszvonalakra lebontott novella-füzéreim vannak. Egy bizonyos történetet csak azon a vonalon utazva írok. Viszont néha elég csak a szobában nézelődni. Pl.: Van egy festmény a falon. Elkezdek azon morfondírozni ki készíthette?, mikor alkothatta?, milyen célból?, mit érezhetett ekkor?, volt-e neki családja, barátai, állatai? és ehhez hasonló dolgokra gondolva. Vagy egy dísztárgyat meglátok és eszembe jut az egész története: kitől kaptam, hol járt, hogyan ismertem meg az illetőt, milyen közös programjaink voltak. Ilyen szempontból szemrevételezni lehet számos dolgot körülöttünk és majd csak elénk kerül valami alkalmas téma. Ezzel szemben lehet még lehetőségünk tévénézés közben ráakadni az inspiráló képsorokra, beszélgetésekre. E mellett ott van még az egyik kedvencem is, az interneten való kutakodás. Csak csukjuk be a szemünket és üssünk be 1-2 betűt a google keresőbe, majd a találatok között az érdekes oldalakon cél nélkül bóklásszunk! A világon rengeteg olyan dolog van, amiről még nem is hallottunk, nem hogy még eszünkbe jutna. Ez nem csak azért jó módszer, mert hasznos, hanem azért is, mert sok új információt tudhatunk meg. Persze ehhez többszöri próbálkozásra van szükség és kellő éberségre és némi időre. A siker legrosszabb esetben is 2-3 óra múlva jelentkezik, 2-3 oldalas szösszenet erejéig biztosan! Az aktív keresési formák egyik leginteraktívabb változata a kérdezősködés. Családtagok, barátok garantáltan értetlenül fognak állni a helyzethez. :D Mit csináltál ma? Merre jártál? Mit érzel most? Mi jut eszedbe erről a szóról? Mit tennél ebben a helyzetben? Mire gondolsz most? Mondj egy helyszínt!... és a felsorolást lehetne még folytatni, bár őszintén szólva ez is egy zsákutca az esetek igen nagy százalékában. A mostani bejegyzés utolsó becserkészős típusa egy olyan dolog, amit még nem hallottam senki mástól, csak magamról tudom, hogy alkalmazom. Ez a könyv felcsapás. Fogsz egy vastag könyvet és lerakod magad elé! Magadhoz veszel egy lapot vagy egy üres dokumentumot, ahova felírod az alábbi címkéket: helyszín, karakter, ige, egyéb (melléknév, főnév kupac). Aztán becsukott szemekkel felnyitod a könyvet valahol! Még mindig szemet behunyva az oldalon ráböksz egy szóra, majd megnézed. Amelyik gyűjtőhöz illik, oda beírod! Ezt egészen addig csinálod, míg nem jön ki 1,2 helyszín, 1-5 karakter, 3 ige, 4-8 egyéb dolog. (Ezek csak hozzávetőlegesek) Pl.: helyszín: pince karakter: nő, baba ige: tombol, fut, énekel egyéb: rettegés, kacagó, megbánás, láda, csokor, telefon. Ebből már ki lehet hozni egy történetet, amelyben egy anyuka és gyermeke születésnapot ünnepel, ahol vidám kacagás mellett egyszer csak a tomboló viharban valaki egy rózsa csokrot hagy a házuk előtt, amelyben egy fenyegető levél található az anyuka múltjából. Így rettegve a bosszútól elmenekülnek és egy közeli viskó pincéjében húzódnak meg. Az anyukát a megbánás és önvád marcangolja, de a gyermeke miatt küzd… egy történet vázlatosan, pedig csak néhány szót próbáltam elhelyezni. Szerintem ez az egyik leghasznosabb módja az egész ihlet vadászatnak és még a legválogatósabbak is képesek fél óra alatt megtalálni a szükséges szavakat.

A mostani bejegyzés egy kicsit hosszabbra nyúlt, mint vártam ezért egy későbbi alkalommal mesélek a passzív ihletkeresésről és annak lényegéről. Addig is mindenkinek jó vadászatot! Kalandra fel! Ne féljetek az előttetek heverő tényeket megkérdőjelezni, kibontani és áttanulmányozni!