A világ dallamai

Már korábbi bejegyzésemben is szó volt arról, hogy milyen segítő és fontos szerepet játszhat a zene az írás folyamatában. Az emberek különbözőek, a témák sokrétűek, így az egyéni történetek megírásához is változatos zenei világra van szükségünk. Bár nem egyszer olvastam olyan írókról, akik csak bizonyos énekes/együttes dalait hallgatták az összes irományuk elkészítése során. Tapasztalataim szerint ezen történetek hangulatvilága, témája túlzottan egyformává válik. A zene egy keretet, egy írás stílust nyújt az alkotó számára, ami meglehetősen jól jön, ha egy több részes regényen dolgozunk, hiszen ekkor egyfajta kötélként érzelmi úton tart minket. Viszont, ha új dolgokba vágunk bele, feltétlenül frissítsük fel lejátszónkat is és ne féljünk megismerni akár a világ túlsó felén szóló rádió kínálatát sem. 

Elhoztam számotokra néhány kedvenc dalomat, amelyeket tollforgatáskor szoktam hallgatni:

Two step from hell: wind queen 

Two steps from hell: friendship to last

Two step from hell: northern pastures

Two steps from hell: ocean princess

Two steps from hell: nero

Davichi: a sad love song

Davichi: barely barely

Taeyang:eyes nose lips

S.M. the ballad/ Yesung: blind

Super junior: sorry sorry

Ulytau: adai

Debussy: clair de Lune

Bird song

Rain

Ezek lennének a mostani motivációs zenéim. ( Megjegyzés: Az utolsónak jelentős az álmosító hatása!) A mostani bejegyzésem tanulsága: A szívvel-lélekkel teli írások alapja a jól öltözöttségben rejlik. Ha dalokat használtok, akkor variáljátok azokat és minél bátrabban öltöztessétek fel velük írásaitokat! Fő a változatosság!

Ihlet hiány: aktív keresési típus

Ihlet hiány: aktív keresési típus

"...tízezer mérföldes utazás

bár messze-haladt

ott kezdődött el az is csak

a talpad alatt.."

Tao te king 

„Télen nagyon hideg van. Nyáron nagyon meleg van. Soha sincs jó idő, mindig esik az eső.” Szól a népdal igen komor gondolatokat pengetve. Biztosan mindenki érzett már így, mintha egy bizonyos dolog sehogy sem sikerülne. Bárhogy is próbálkozunk egyáltalán nem jól sül el a dolog. Ez az írással is megesik. Amikor az ihlet bűbájos mosollyal megrázza a fejét, int egyet és lelép egyenesen ki a kertkapun… Ismerős érzés ugye? Az ember a falat kaparhatja, ha egyszer már odébb állt! Órákig, napokig, hetekig netán hónapokig megy a huzavona a lap vagy gép fölött. A mondatok kínkeservesen varázsolódnak elő, de ha ez meg is esik, akkor még egy ölre való vessző karó sem elég, hogy támogassa szegény dülöngélő, botladozó szövegrészeket. Röviden: gyötrelmes állapot uralkodik ilyenkor.

De mit lehet tenni? Az ihletet le kell vadászni, el kell kapni! Ennek furfangos módszereit próbálom most megosztani veletek, legalábbis azokat, amelyeket ismerek, alkalmazok vagy hallottam már róla. Legelsőnek kezdhetjük néhány igen egyszerű dologgal is, mint például egy 5 perces torna, arcmosás, pakolászás. Ezek igazából csak felfrissítenek az üres hely előtti merengésből, de az igazi válság idején egyáltalán nem használnak. Ekkor drasztikusabb csalogató módszerekhez folyamodhatunk. Ennek két fajtája van: 1. A csapdát állítunk és édes falatokkal oda vonzzuk az ihletet típus: Ez az aktív keresési forma, amikor konkrétan témák után kutat az ember. Egyik legelterjedtebb módja a zenehallgatás. Ilyenkor az új ritmusok, dallamok, hangok rég elfeledett érzéseket hoznak felszínre, amelyek tudat alatt régi emlékeket idéz fel, amelyekből meríthet az író. Vagy épp a szöveg, videó, hanghatás révén teljesen új dolgot ismer meg és befogadóvá válik az alkotni vágyó. Mindegyik esetben új hangulatot kölcsönözhetünk és ezáltal az ihletre is rátalálhatunk. Viszont van, amikor ez sem hatásos és jöhet egy hosszabb módszer: az olvasás. Ugyebár erről nem is kell sokat beszélnem, hiszen mindenki tudja, hogy ez nem csak új hangulatot, hanem teljesen új világot, életet nyújt. ( Itt mindenkinek felhívom a figyelmét, hogy óvakodjon a plágiumtól, mert nem csak bűncselekmény, hanem erkölcstelen dolog is!) A különböző regények, novellák, elbeszélések során új szavakkal, stílusokkal, ábrázolási módokkal, mondatszerkesztésekkel ismerkedhetünk meg, amelyek mindig hasznosak egy író számára és az átlagemberre is fejlesztő hatással van. Bevallom őszintén nekem ezzel a módszerrel nem sikerült még új ötletekre bukkannom, csak fanfiction írásakor. A következő lehetőség, amikor az ember körbe néz a szobában/ környezetében és megvizsgálja az ott található tárgyakat, embereket, élethelyzeteket. Számos olyan íróról tudok, akik közterületeken, kávézókban és egyéb forgalmas helyeken írogatták javarészt regényeiket és mi lett belőle? Óriási siker! Általában ezek a művek bővelkednek szereplőkben, nevekben, változatos cselekmény szálakban és frappáns, élethű párbeszédekben. Én is sokat szoktam buszmegállókban, buszokon, bevásárló központokban, parkokban, téren, erdőben, iskolában, könyvtárban alkotni. Sőt külön buszvonalakra lebontott novella-füzéreim vannak. Egy bizonyos történetet csak azon a vonalon utazva írok. Viszont néha elég csak a szobában nézelődni. Pl.: Van egy festmény a falon. Elkezdek azon morfondírozni ki készíthette?, mikor alkothatta?, milyen célból?, mit érezhetett ekkor?, volt-e neki családja, barátai, állatai? és ehhez hasonló dolgokra gondolva. Vagy egy dísztárgyat meglátok és eszembe jut az egész története: kitől kaptam, hol járt, hogyan ismertem meg az illetőt, milyen közös programjaink voltak. Ilyen szempontból szemrevételezni lehet számos dolgot körülöttünk és majd csak elénk kerül valami alkalmas téma. Ezzel szemben lehet még lehetőségünk tévénézés közben ráakadni az inspiráló képsorokra, beszélgetésekre. E mellett ott van még az egyik kedvencem is, az interneten való kutakodás. Csak csukjuk be a szemünket és üssünk be 1-2 betűt a google keresőbe, majd a találatok között az érdekes oldalakon cél nélkül bóklásszunk! A világon rengeteg olyan dolog van, amiről még nem is hallottunk, nem hogy még eszünkbe jutna. Ez nem csak azért jó módszer, mert hasznos, hanem azért is, mert sok új információt tudhatunk meg. Persze ehhez többszöri próbálkozásra van szükség és kellő éberségre és némi időre. A siker legrosszabb esetben is 2-3 óra múlva jelentkezik, 2-3 oldalas szösszenet erejéig biztosan! Az aktív keresési formák egyik leginteraktívabb változata a kérdezősködés. Családtagok, barátok garantáltan értetlenül fognak állni a helyzethez. :D Mit csináltál ma? Merre jártál? Mit érzel most? Mi jut eszedbe erről a szóról? Mit tennél ebben a helyzetben? Mire gondolsz most? Mondj egy helyszínt!... és a felsorolást lehetne még folytatni, bár őszintén szólva ez is egy zsákutca az esetek igen nagy százalékában. A mostani bejegyzés utolsó becserkészős típusa egy olyan dolog, amit még nem hallottam senki mástól, csak magamról tudom, hogy alkalmazom. Ez a könyv felcsapás. Fogsz egy vastag könyvet és lerakod magad elé! Magadhoz veszel egy lapot vagy egy üres dokumentumot, ahova felírod az alábbi címkéket: helyszín, karakter, ige, egyéb (melléknév, főnév kupac). Aztán becsukott szemekkel felnyitod a könyvet valahol! Még mindig szemet behunyva az oldalon ráböksz egy szóra, majd megnézed. Amelyik gyűjtőhöz illik, oda beírod! Ezt egészen addig csinálod, míg nem jön ki 1,2 helyszín, 1-5 karakter, 3 ige, 4-8 egyéb dolog. (Ezek csak hozzávetőlegesek) Pl.: helyszín: pince karakter: nő, baba ige: tombol, fut, énekel egyéb: rettegés, kacagó, megbánás, láda, csokor, telefon. Ebből már ki lehet hozni egy történetet, amelyben egy anyuka és gyermeke születésnapot ünnepel, ahol vidám kacagás mellett egyszer csak a tomboló viharban valaki egy rózsa csokrot hagy a házuk előtt, amelyben egy fenyegető levél található az anyuka múltjából. Így rettegve a bosszútól elmenekülnek és egy közeli viskó pincéjében húzódnak meg. Az anyukát a megbánás és önvád marcangolja, de a gyermeke miatt küzd… egy történet vázlatosan, pedig csak néhány szót próbáltam elhelyezni. Szerintem ez az egyik leghasznosabb módja az egész ihlet vadászatnak és még a legválogatósabbak is képesek fél óra alatt megtalálni a szükséges szavakat.

A mostani bejegyzés egy kicsit hosszabbra nyúlt, mint vártam ezért egy későbbi alkalommal mesélek a passzív ihletkeresésről és annak lényegéről. Addig is mindenkinek jó vadászatot! Kalandra fel! Ne féljetek az előttetek heverő tényeket megkérdőjelezni, kibontani és áttanulmányozni!    

Publikáció

Nem rég érdekes dologra hívták fel a figyelmemet, így úgy gondoltam megosztom veletek is. Ráadásul szervesen kapcsolódik a blog témájához. Minden tollforgató gondolkodott már valamiféle publikáción, még akkor is, ha ezt hangosan még nem merte kimondani. Manapság számos formája létezik, hogy hallassuk hangunkat, gondolatainkat. ( Erre egyik jó opció a blogolás is.) Az e-könyvek forradalmában azonban egy újfajta (vagy csak számomra új) megjelentetés is feltűnt. Aki próbálta már vagy komolyabban játszadozott a gondolattal az tudja, hogy milyen nehézkes egy kezdő írónak a könyvkiadás. A kiadók dzsungelében könnyű elveszni és még a részletekről, miértekről, hogyanokról nem is beszéltünk. Ezt szerintem meglehetősen jól kiküszöböli a „csoportos, felhívásos” kiadás. Manapság egyre több közösségi, vállalati, különböző szervezetek által támogatott lehetőség adódik arra, hogy több akár pályakezdő író palánta is megmutathassa mondatait a nagyvilágnak egy-egy novella, vers, mese, elbeszélés keretein belül. Igaz nem kap hatalmas helyet a kötetben és természetesen többen osztoznak a publikáció örömében, de attól még ugyanúgy gyönyörködhet nyomtatásban megjelenő történetében. Ami azért nagy szó, hiszen valahol elkezdte az utat. Lerakta az első követ az út megépítéséhez. Tehát senki ne úgy tekintsen egy ilyen megjelenésre, mintha világmegváltó bestseller író vált volna belőle. Az sem biztos, hogy ezek után lapot fognak látni azok a szavak a dokumentumok mélyén. Ha másért nem talán az életünk egyik fejezetének apró örömeként megmarad. Viszont lehet, hogy valakit tényleg ez a megjelenés fog elindítani a nagy írók/költők világába és pár év múlva már csak mosolyogva emlékszik vissza, hogy „Igen akkor még nem is kaptam külön könyvet az írásaimnak, nem úgy, mint ma…”. Az én véleményem az, hogy az ember játszadozhat ilyen gondolatokkal, de maradjon a realitás talaján. Mindenképpen érdemes minden jó lehetőséget megragadni a publikálásra, mert nem tudhatjuk, mikor akad következő alkalom. Ha alaposan körbe jártuk a feltételeket és megfelelőnek találtuk azt a helyzetet, ami elénk került, akkor nyugodtan vágjunk bele. Ne féljünk a kudarctól! Legyünk bátrak, hiszen csak az a mag fog kihajtani, amelyet elvetünk! Gondolatokból világokat…

A legvégére, az érdekes dolog vagy nevezhetjük lehetőségnek is: http://www.mzsk.hu/2014/05/unnepi-konyvhet-2014-junius-12-14-kossuth-ter/

(Az oldal legalján megtalálhatjátok.) Én reményeim szerint megpróbálom beadni az egyik alkotásomat. Ha ti is kedvet kaptatok, ne habozzatok. Sok szerencsét nektek is és jó írást!    

Újra kezdés

Szervusztok! Amint láthatjátok teljesen megújult a blog külseje és funkciója is. Az utóbbi időben nem raktam fel újabb fejezeteket, vagy éppen novellákat. Ami  nem azt jelenti, hogy nem írtam. Sőt rengeteg új történetbe kezdtem bele és némelyeket lezártam, azonban szándékosan nem raktam fel őket blogra. Hogy miért? Mert egyszerűen így láttam jobbnak. A Hó angyal terjedelmes szövege és az össze-vissza beszúrt más történetek túlszaporodtak és kezelhetetlenné váltak. Ráadásul a Hó angyalt az elejétől fogva újra írtam a mostani írás tudásomnak megfelelően. Az újítást nem tervezem felrakni, mivel mi hamarabb megszeretném jelentetni könyv formájában. Novellákat elvétve találhattok majd a blogon, azok nem fognak megszűnni, de őket is egy fantasy kötet csokorba tervezem... 

Rendben, és akkor joggal kérdezhetitek, hogy mit fogtok itt találni, a megújult blogomon? Terveim szerint cikkeket írok egy-egy kérdéses témában, amelyek inkább filozófiai és erkölcsi jellegű szösszenetek lesznek. Néha elszárnyalok a 'Mi lenne ha...' világába, de olykor nyersen őszinte és tárgyilagos leszek. E mellett bele pillanthattok az aktuális írásaim háttérmunkáiba, avagy 'Amit nem lát az olvasó eredetileg...'. Megosztom veletek írási praktikáimat és tanácsaimat. Egyaránt lesznek kezdő tollforgatóknak figyelmébe ajánlandó cikkek és haladóknak is fejtörést okozó témájú merengések is. E mellett próbálok majd mindig valami újdonsággal és nem valami agyoncsépelt dologgal előrukkolni.  Persze azt nem állítom, hogy a kedvelt írással kapcsolatos kérdések nem kerülnek terítékre, azonban teljesen új perspektívából tárom elétek. 

További változások... az új bejegyzések hossza lecsökken, mivel nem egy 15 oldalt is meghaladó fejezetről lesz szó. Viszont gyakrabban, ha sikerülni fog akár hetente 2 is meg fog jelenni. Persze ne higgyétek azt, hogy ezek kis szonett könnyedségűek lesznek. Nem tudom, hogy igény van-e rá, de ahol tudok megpróbálok az íráshoz segítséget/ötletet/motivációt nyújtó dolgokat kitalálni/mellékelni. 

Remélem senki sem rémült meg nagyon, hogy eltűntek az írásaim, de haladni kell előre! Most egy új virág nyílik a régi blog gyökerénél és csak az idő és az én szorgalmam a megmondhatója, hogy mekkorára növi ki magát. E mellett örülök és hálás vagyok azoknak, akik még most is kitartanak mellettem és továbbra is olvasni fogják a blogomat! 

Akkor vágjunk bele! :)